biztoshely.hu logo

Kapcsolat

Telefonszám: 06-70-7030-860

Email: kapcsolat@biztoshely.hu

Direkt kárrendezés a kötelező biztosításoknál!

Kérjük értékeljen minket...
0 of 5 - 0 votes
Thank you for rating this article.

direkt karrendezes kotelezo biztositasElképzelhető, hogy új szabályok lépnek nemsokára életbe a gépjárművek kárrendezési szokásaiban. Az autósok többsége már megtapasztalhatta, hogy egy baleset, káresemény során milyen az, amikor a biztosítónak végül is semmi érdeke nem fűződik a gyors kárrendezéshez, ennek kiváló megoldása lehetne - legalábbis ügyfélszempontból - a direkt kárrendezés a kötelező biztosításoknál. A direkt kárrendezés lényege, hogy a kár rendezésének költségeit ez esetben is a kötelező biztosítási ügyfél viseli, természetesen a díjak emelkedésével kell számolni, ennek elsősorban az az oka, hogy az ügyfélnek mindenféleképen megéri a némi árkorrekció azért, hogy a kárrendezés szolgáltatásának színvonal emelkedésével számolhasson.

A direkt kárrendezés kötelező biztosításoknál úgy működik, hogy a kárt elszenvedő ügyfél felé a kártérítési összeget saját biztosítója kifizeti, majd behajtja a vétkes fél biztosítójától. Kérdés, mennyivel lenne egyszerűbb ez az egész procedúra, hogyha a sajátkötelező biztosítónkkal kellene ezt a kártérítési ügyet rendezni, jelentene-e könnyebbséget? A PSZÁF egy vitaanyagot bocsátott ki, a biztosítók ezt megvitathatják, átgondolhatják és véleményezhetik.

Első olvasatra a direkt kárrendezés a kötelező biztosítóknál nem rossz ötlet, mert bizonyosan sokkal inkább flottul mehetne a kárrendezés egy baleset után a saját biztosítónkkal, akit szerződés köt a feltételek betartására. E mellett ugye az is igaz, hogy akár hosszú éveken keresztül ennek a társaságnak fizeti az ügyfél a biztosítás díját és valószínűleg egy káresemény bekövetkezte után is így lesz.

A direktbiztosítás kötelező biztosítóknál forma azzal az előnnyel járhat, hogy a társaságnak érdeke, miszerint saját ügyfelével szemben korrektül járjon el, ezen kívül pedig a kár rendezése körül nem merülhet fel vita, hiszen nem lesz érdeke a biztosítónak, hogy lenyomja a kártérítési összeget. A módszer hátránya lehet ügyfélszemszögből a kötelező biztosítási díjak emelkedése. A kárrendezés természetesen sokak véleménye alapján eddig is megfelelően működött, rendszerint nem okoz problémát az, hogy a kár megállapításához külső szakértőt kell bevonni. Mindemelett valószínűleg sok ügyfél kifizetné a magasabb díjat a kedvezőbb szolgáltatásért, azonban kérdés, hogy az emelt díjak. Valódi plusz szolgáltatásokat tartalmaznának-e. Arról nem is beszélve, hogy hogyan lehetne nyomon követni a kárösszegek jogosságát, mivel a biztosító társaságok bármekkora kártérítést is kifizethetnek, mivel a vétkes biztosítójától ezt úgyis bevasalják.

Elképzelhető mégis, hogy a direkt kárrendezés a kötelező biztosítóknál megoldana sok kárrendezési gondot, ez jelenleg nézőpont kérdése, kinek mi az érdeke. Ezen oknál fogva kezdeményezi a PSZÁF azt a vitát, mely a direkt kárrendezés hazai biztosítási piacra való bevezetését jelentené és az erre vonatkozó véleményeket ez évnovember 2.-ig lehet kinyilvánítani, Ez a kártérítési formatermészetesen kizárólag a gépjármű kötelező felelősségbiztosítást érinti, hiszen ez az a módozat, mely a járművek dologi kárait téríti meg. Ez az egyetlen olyan biztosítási forma a gépkocsik esetében, ahol mindkét félnek saját biztosítójával van szerződése, egy ugyanazon kockázat tekintetében. A direkt kárrendezés bevezetése esetén a biztosítók olyan szempontból lennének előnyben, hogy az új módozattal még inkább magukhoz kötnék meglévő ügyfeleiket, akik az egyszerűbbnek tűnő kárügyintézésre gondolva akár magasabb díjat is hajlandóak lennének kifizetni.

Előzmények: Jelen pillanatban még igen sok vita van az aktív kárrendezés 2014-ben való általánossá tétele körül, természetesen érvek és ellenérvek sorát lehet felhozni. Ma már a legtöbb európai ország ismeri és alkalmazza ezt a fajta módszert a kötelező biztosítással kapcsolatosan, a dologi károk tekintetében. Nálunk még gyerekcipőben jár ez a fajta szolgáltatás, de úgy tűnik, hogy a PSZÁF például támogatja a bevezetését. Ezzel a konstrukcióval az ügyfelek sokkal könnyebben és főleg rövidebb időn belül juthatnak hozzá kártérítési összegükhöz, mivel nincs szükség arra, hogy a vétkes fél biztosítójával alkudozni kelljen. A lényeg, hogy a biztosítási káresemény után a vétlen ügyfél saját biztosítója rendezi a kártalanítást, majd a vétkes fél biztosítója felé benyújtja a számlát. Az aktív kárrendezés arra az egyszerű tényre alapul, hogy kötelező biztosítási szerződéssel minden egyes jármű tulajdonosa, vagy üzembentartója rendelkezik, így nem történhet meg, hogy a saját biztosító fizet és nincs kin behajtani a kár összegét, hisz a kártérítés kifizetését követően a két társaság el tud egymással számolni.

Az elmúlt évek során a biztosító társaságok 130-150 milliárd forintos bevételeket könyveltek el csak a kötelező biztosítási szerződésekből, az általuk összesen kifizetett kárösszegek nagysága pedig 90 – 100 milliárd között mozgott. Egy gyors számítás megmutatja, hogy az átlagos kárösszeg, mely kifizetésre került cca. 450-520 ezer forintnyi tétel. A hazai neves és legjobban produkáló biztosítók számára nem újdonság az aktív kárrendezés, hiszen már egymás közt régóta gyakorolják ezt a kárrendezési módszert, azaz van olyan biztosító, amelyik a kötelező biztosítási ügyfelének kifizeti a más által előidézett kár összegét abban az esetben, hogyha saját ügyfelének van élő casco biztosítása is nála. Azt fontos tudni, hogy nincs köze egymáshoz az aktív kárrendezésnek és a casco alapján elindított kárrendezési folyamatnak, mivel utóbbi nyilvánvalóan csak a cascósoknak áll rendelkezésére, azonban az aktív kárrendezés 2014-től mindenki számára elérhető lesz, ha általánosan bevezetésre kerül.

Még a fentieknél is sokkal fontosabb azzal tisztában lenni, hogy az aktív kárrendezés keretében lehet olyan biztosító társaság, mellyel szemben a kárvallott biztosítója nem megy bele az aktív kárrendezésbe, és minden esetre vonatkozik, hogy a direkt kárrendezés kizárólag teljesen jogtiszta nem személyi sérüléses baleset kártalanításakor történik. Az aktív kárrendezés 2014-es menete adott esetben az alábbi lesz: legelső lépésként a károsult biztosítója értesítést küld a kárt okozó fél biztosítója felé a kárbejelentésről, majd a felelősségbiztosítás alapján megtéríthető kárt ügyfele részére kifizeti, a jogszabályok szerint. Ezt követően a végső kárrendezést a kgfb alapján a károkozó biztosítója intézi, és fontos, hogy bérlet járműben keletkezett kárra, vagy többek között személyi sérülésre vonatkozóan kizárólag a vétkes biztosítója nyújt kártalanítást.

Az aktív kárrendezés során a kárbejelentéskor a károsult részéről be kell jelenteni minden olyan káreseményt, mely a bejelentés időpontjában ismeretes és ezeket a saját biztosító továbbítani fogja a károkozó biztosítója felé. Esetleges vitás helyzetben, vagy alátámasztott indoklással a vétkes biztosítója is elvégezheti a kárfelvételi szemlét, erről azonban a saját biztosító ki kell, hogy értesítse ügyfelét és a javítást végző szerelőműhelyt is. Lehetnek olyan esetek, amikor a vétlen sofőr saját biztosítójánál élő casco szerződéséből fakadóan jogosult bizonyos többletszolgáltatásokra, ilyen lehet többek között az új értéken való térítés, az avulásmentesség, vagy a bérelt gépjárműre vonatkozó kár megtérítése, ezek tekintetében mindenkor a saját biztosító illetékes a kártérítés kifizetésére, ezek a tételek – a casco alapján – nem háríthatók át az okozó biztosítójára, hisz a direkt kárrendezés csakis a felelősségbiztosítás alapján történik.

Nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy amennyiben széles körben elterjed az aktív kárrendezés 2014-ben, tudjuk, hogy nem lehet ezt a módszert alkalmazni bizonyos károk tekintetében, mint a lehulló rakomány, vagy felpattanó kő okozta kár, elguruló és parkoló jármű okozta kár, bizonyos felelősségi üvegkár, ijesztés, vagy ütközés miatti káresemény, és talán a legfontosabb, hogy nem lehet szó aktív kárrendezésről akkor, amikor a balesetet, illetve kárt okozó személy más, mint a bejegyzett tulajdonos, vagy üzembentartó, ez alól kivételt képeznek a közvetlen családtagok és cégautók.

Összegezve, az aktív kárrendezés minden oldal szemszögéből előnyöket és hátrányokat is jelenthet, de több a kedvező velejáró, leszámítva azt, hogy nyilván a konstrukciók megdrágulnak, de talán nem akkora mértékben, hogy az elvegye a kedvét a tulajdonosoknak, hisz valamivel magasabb díjért egy magasabb színvonalú és megbízható szolgáltatást kaphatnak.

Sok vita övezi a direkt kárrendezés hazai biztosítási piacon történő bevezetését, természetesen vannak ellenzői és támogatói egyaránt. A felmerülő kérdések tisztázására a PSZÁF egy nyilvános vitát kezdeményezett, melyben mindenki elmondhatja véleményét ez év november első napjáig, mégpedig ez írásban is megtehető a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre megküldve. Már nagyon sok európai országban alkalmazzák ezt a kárrendezési módszert, a direkt kárrendezést a PSZÁF is jónak tartja, mert ezzel egyszerűbben rendezhetők a kötelező felelősségbiztosítás dologi kárai. A legfontosabb eleme, hogy a biztosítási esemény kárvallottja a kár rendezésének ügyét saját biztosítójával kell intézze és nem az eddig megszokott módon a kár okozójának biztosítójával. Ez azért is ésszerűnek tűnik, mert a direkt kárrendezés kizárólag a kötelező biztosításra és azon belül is a dologi károkra nézve képzelhető el, márpedig ez az egyetlen olyan biztosítási konstrukció, mely esetében mindkét káreseményben érintett fél rendelkezik szerződéssel.

E kárrendezési módnak természetesen előnye és hátránya is van, de a jó oldalon több az alátámasztás, hisz előnyös lehet a biztosítók és az ügyfelek számára egyöntetűen. Persze mindkét részen költségnövekedéssel is járhat, ez mutathat némi hátrányt. Az ügyfelek szempontjából igen kedvező lehet, hogy nem jelent külön gondot, melyik biztosító intézi majd a kártérítést, sőt, ez már szempont lehet akkor is, amikor új ügyfélként valaki biztosítót választ. A társaságoknak érdekében áll majd, hogy ügyfeleinek teljes és megbízható szolgáltatást nyújtson, mivel ezzel tud újabb kuncsaftokat szerezni, és a régieket megtartani. Ma még a jelenlegi rendszerben egy kárvallott vagy szerencsésnek mondható, hogyha a károkozó biztosítójával gyorsan és könnyen el tudja rendezni az ügyet, de még ekkor sincs arra semmiféle biztosíték, hogy megfelelő szolgáltatásban részesül. Jelenleg ugyanis a biztosítóknak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a minimálisnál magasabb kártérítési összeget fizessen ki. Ezért tehát, ha a direkt kárrendezéssel a társaságok magukhoz tudják kötni ügyfeleiket, e mellett megfelelő szolgáltatással tisztességes kártérítési összegeket fizetnek, akkor mindenki jól járhat.

A biztosítók úgy juthatnak előnyhöz, hogy ügyfeleiknek is érdekében állna a biztosítási díj rendszeres, időre történő megfizetése, sőt arra is meglenne az esély, hogy a lehető legmagasabb színvonal elérése érdekében az autósok nem pont a legkisebb összegű kötelezőt kötnék meg. A direkt kárrendezés bevezetésével jó eséllyel megszűnnének az egyoldalú előnyök, ami a díjszabásokból adódik.

A direkt kárrendezés minden fél számára plusz költségeket is hozhat, mivel nem csak a biztosítókra vár magasabb összegű kártérítések kifizetése, de érthető módon a kötelező biztosítási díjak növekedésével is járna. Az ügyfelek ezt valószínűleg elfogadnák, mert megértenék, hogy a magasabb tarifák mellé jóval megbízhatóbb és nagyobb színvonalon nyújtott szolgáltatás jár, sőt az is elfogadható, hogy az ügyfél a valamivel magasabb díjjal előfinanszírozná esetleges saját kárügyét. Ez a díjemelkedési kockázat azonban talán elviselhető annak tudatában, hogy ha vétlen félként részesei vagyunk egy balesetnek, legalább a keletkezett kár megtérítése nem lesz egy túlbonyolított, hosszadalmas ügy.

A direkt kárrendezéssel összefüggésben a már ezt alkalmazó országokban tesznek kísérletet e probléma kiküszöbölésére, ha nálunk aktuálissá válik a módszer bevezetése,nyilván ezeket érdemes lesz tanulmányozni és az alkalmazókkal konzultálni. A direkt kárrendezés esetében tehát a károsult saját biztosítója fizeti ki a kárösszegét, de természetesen ettől nem változik meg a végső intézési mód, hiszen ez egy megelőlegezés a kárt okozóval szemben, mert végül, a két érintett biztosító társaság között megtörténik az elszámolás. A mai ügyintézés alapján jelenleg kétféle megoldás ismert, ezt azonban a direkt kárrendezés leegyszerűsíti, ezzel egészen alacsonyra szoríthatók a morális kockázatok.

Az egyik régebbi változatban a tételes elszámolás a kártérítési összeg számításának alapja, amikor a károsult saját biztosítója elvégzi a kárfelmérést és a maga módszereivel, szabályzatában előírtak alapján kiszámolja a kár összegét, ami bármekkora lehet. Ez után megküldik a számlát a másik fél biztosítójának, és az ki kell fizesse a megállapított kárösszeget. A nagyobb társaságok előfordul, hogy élnek e lehetőséggel, ezzel hátrébb szorítva a kevésbé jó helyzetben lévőket, de előnye lehet, hogy megakadályozzák e módszerükkel a kárösszegek leszorítását, mivel nem az ő zsebükre megy, tehát nem áll érdekükben a kisebb összegű kár megállapítása.

A direkt kárrendezést már alkalmazó államok egyöntetűen alkalmazzák az átalánykárban történő kárrendezést, aminek az a legfontosabb eleme, hogy a különböző biztosító társaságok előre egymás között megállapodnak egy átalány összegben minden káreseményre vonatkozóan, mely átalány árat a megelőző év statisztikai számai alapján számítják. Ez végül is saját költségen történő kárrendezést jelent, viszont ezzel teljesen kizárható, hogy verseny érdekek miatt a biztosítók egymást leszorítsák a magasabb kártérítési összeg megállapításával, sőt, ami fő szempont, hogy az ügyfeleket sem éri anyagi kár.

A direkt kárrendezést a PSZÁF is jónak tartja, ennek magyarázata abban is rejlik, hogy mivel a hazai kötelező biztosítási piacon nagyon sokszor külső szakértővel méretik fel és állapíttatják meg a kárt, mellyel rengeteg kellemetlenség kiküszöbölhető, hisz ezen szakértőknek sem áll érdekében, hogy a kártérítés összegét leszorítsák, vagy felvigyék irreális módon. Az azonban tény, hogy a külsőként működő szakértő vállalakozások között nagy verseny van, ezt lehet, hogy a biztosítók a direkt kárrendezés bevezetésével kiiktatják az ügymenetből.

Az ellenérvek sorában felmerül, hogy nagy valószínűséggel a direkt kárrendezéssel nagymértékben megváltozna a biztosítók nyereségének és kiadásainak aránya, hisz most még csak az a fő szempont, hogy mekkora kárösszegeket kell egy év alatt kifizetniük és ennek milyen anyagi vonzatai vannak. A direkt kárrendezés nyomán az lesz a fontos szempont, hogy egy év alatt a saját ügyfelek tekintetében milyen arányokat mutat a károsulti és károkozói esetek mértéke, mivel ettől függően lesznek a cégek nyereségesek, vagy veszteségesek. A hátrányok viszont nem lesznek erősek, vagy tartósak, mert ennél a kárrendezési módozatnál majd elsőként az elszenvedhető károkat kell bekalkulálni a biztosítási díjba és nem az okozottakat, tehát a biztosítás alá vont gépkocsi értéke lesz a lényeges kiindulópont, ezzel megelőzhető a veszteség. Így minden valószínűség szerint, ha bevezetésre kerül a direkt kárrendezés, akkor a fentiek fényében a drágább járművek kgfb díja valamivel magasabbra emelkedhet a mostaninál, de az olcsóbbaké pedig lejjebb mehet.